Friss hírek

  Április végén látott napvilágot Simon Smith videója, mely egyszerre mutatja be London mai kinézetét a maga színkavalkádjával, s a közel 100 évvel előbbi küllemét, a maga sárgás-barnás kockáival.

  Így lehetséges az, hogy a képek szerint mintha egymás után száguldozna az úton a mára már londoni jelképpé vált piros busz, valamint a 20’-as évek kis motorral hajtott kocsija. Az első személyszállításra is alkalmas gőzmobilt egyébként  Richard Trevithick álmodta meg, még az 1800-as évek elején, kifejezetten London utcáira. Akkoriban közel 50 év kellett ahhoz, hogy országos szinten mintegy 30 darab gőzmeghajtású autómobil használatba kerüljön. Manapság a rohanó világban és a folyton megújuló piac mellett ez bizony már elképzelhetetlennek tűnik!

  De aki elég szemfülesen nézi Simon Smith videóját, az akár még egy korabeli koszorúzást is elcsíphet! Meg kell mondjuk, számunkra meglehetősen bizarr képet mutat a körülbelül a videó felénél felbukkanó képsor, melyben a másik nagy londoni jelkép, a piros telefonfülke mellett láthatóak a korabeli mutatványosok, akik a napi betevőjükért szórakoztatták a járókelőket, nem is akárhogyan! Ugyanis egy kis fehér szőrű kutyust “maszkíroztak” el oroszlánná, ahogy az a kis kutatómunkákból kiderült.

Köztudott tény, hogy a szigetország fővárosának, Londonnak közel fele (egészen pontosan 40%-a) zöld területnek minősül, így külön öröm volt látni, hogy ez bizony már dédapáink korában is így volt! A videó legvégén pedig megcsodálhatjuk a Trafalgar téren álló hatalmas, közel 5 méteres ultramarinkék árnyalatban pompázó fenevad kakas emlékműve mellett a tér közepén díszelgő szökőkutat, mely bizony nem csak ma tartozik a tér kiemelt szépségei közé, hanem már 1924-ben is!

  Talán azt az egy dolgot hiányoltuk a korabeli felvételek közül, ahol Lionel Walter Rothschild a lovaskocsiját új felfogással, házhoz szoktatott zebráit befogva használta.

A videóval kapcsolatban meg kell említenünk, hogy az 1924-re visszanyúló képkockákat Harry B. Parkingson és Frank Miller készítette a londoni dokumentumfilmjükhöz, az aláfestő zenét pedig Mahler szerezte. Maga az elképzelés, és megvalósítás nagyon kreatív, nekünk bejött, mindenképpen ajánljuk megtekintésre!